Az 1988-ban megnyitott ipari skanzen az első olyan természetes környezetben kialakított szabadtéri múzeum hazánkban, amely az ipari munkások, elsősorban a bányászok élet- és munkakörülményeit hivatott hitelesen bemutatni, s amelynek fontos célja a bányászhagyományok életben tartása.
A tatabányai medence 1896-1987-ig 170,5 millió tonna szenet adott az országnak. A 26 akna és 5 külfejtés közül ma már csak egy akna látható, amely szabadtéri bányászati múzeum lett. A szabadtéri bányászati múzeum kialakításánál az “öreg”, XV-ös akna minden fontosabb külszíni létesítménye eredeti állapotában maradt meg, így a látogató már belépésekor képet kap egy bányaüzem külszínéről. A bejárattól balra található az egykori fürdő épülete. Ma modern képzőművészeti időszaki kiállítások és a Lois Viktor hangszerszobrait “Hangfürdő” címmel bemutató állandó kiállítás színhelye.
Az üzem műszaki-gazdasági vezetése az irodaépületben dolgozott, itt végezték irodai munkájukat az aknászok, főaknászok, bányamérnök, geológusok, itt volt az üzemiroda, ahol a dolgozók ügyes-bajos dolgaikat intézték. Ma ezek a helyiségek szolgálnak az állandó és időszaki kiállítások helyszíneként. Láthatunk egy üzemvezetői irodát, valamint bányamérnökséget – térképasztallal. Sajátos hangulatot áraszt az egykori felolvasó (faléz) is, ahol az aknászok osztották ki a napi feladatokat a bányászoknak a leszállás előtt. A lámpakamrában – ahol valamikor a bányamunkához nélkülözhetetlen lámpákat vették magukhoz a bányászok – ma a tatabányai erőmű történetét bemutató kiállítás tekinthető meg.
Az aknaudvar közepén áll az acélszerkezetű aknatorony az ún. depressziós házzal. A személy- és anyagszállítást a függőleges aknában mozgó kasokkal végezték, amelyeket a szállító gépházban látható monumentális aknaszállítógép mozgatott. A külszínről egy rövid “lejtős aknán” sétálhatunk a föld alatti bemutatótérbe.
A szabadtéri gépbemutatón a korszerű bányászati gépek és berendezések sok típusa látható, melyeknek működését szakavatott vezetők magyarázzák el. A skanzen egyik legkeresettebb látványossága az 1996-ban megnyitott régi bányász lakóház. A Tatabányai bányászkolóniák jellegzetes épületében a bányászok különböző rétegeinek életkörülményeiről kaphat képet a látogató. A korhűen berendezett lakásokban a századfordulótól az 1940-es évekig követhető nyomon a lakáskultúra alakulása.